Az alkímiáról
Az alkímiát sem szabad a másik három ágtól elkülönítve
értelmezni, mivel akkor a tévedések esélye drámaian megno.
Kezdeném a legszembetunobb tévedéssel, ami nem
más mint az, hogy az alkímia a mai kémia ose. A kémia
az kémia, és ha az alkímiához köze van, akkor minden
tudományhoz legalább annyira köze van.
A kémia az anyagi törvényszeruségekkel, a vegyi
folyamatokkal és igaz hogy a szerves és szervetlen
kémia széttagoltságán túl már lassan összeoldódik
szerencsére a fizikával, a kvantumfizikával és a
biológiával, de alapvetoen az anyaggal foglalkozik.
Az alkímia pedig elso sorban az akarat és a hermetikus
fejlodés párhuzamos és egymást tükrözo lelki és
szellemi folyamatait kutatja és használja.
Kevesen gondolnák, hogy a híres "kanálhajlítóknak"
van közük az alkímiához, pedig van. A híresen ismeretlen
alkimisták titokban kotyvasztották az aranycsináláshoz
szükséges vörös oroszlán nevu szert, pedig a lényeg a
plazma állapot eléréséhez szükséges több ezer fokos
kemencetuzben és a koncentrált teremtoeroben rejlik.
Az alkimista a saját szellemi, lelki, és testi harmóniájá
nak megteremtéséért dolgozott, és azért hogy a kutatásai gyümölcsét át
tudja adni valakinek aki arra érdemes, nem pedig az aranycsinálás és a
hatalomvágy hajtotta.
A mai kor megszállott tudósai is alkimisták, ha hosszútávon gondolkodva
nem az eredményeket hajszolják, hanem a maguk jobbításán keresztül
akarnak a világon is segíteni.
A hermetikus útjáró ember számára a mai világban nincs már szükség
kemencére és egyéb szerkezetekre a világtól elvonultan végzett
munkához, hiszen manapság a világban szabadon tükrözheti egymást az
összes emberi tulajdonság, és szerencsére nem kell már annyira félni a
tudás ellen fellépo vak indulatoktól sem, mint annak idején.