Az alkímiáról

Az alkímiát sem szabad a másik három ágtól elkülönítve értelmezni, mivel akkor a tévedések esélye drámaian megno. Kezdeném a legszembetunobb tévedéssel, ami nem más mint az, hogy az alkímia a mai kémia ose. A kémia az kémia, és ha az alkímiához köze van, akkor minden tudományhoz legalább annyira köze van.

A kémia az anyagi törvényszeruségekkel, a vegyi folyamatokkal és igaz hogy a szerves és szervetlen kémia széttagoltságán túl már lassan összeoldódik szerencsére a fizikával, a kvantumfizikával és a biológiával, de alapvetoen az anyaggal foglalkozik. Az alkímia pedig elso sorban az akarat és a hermetikus fejlodés párhuzamos és egymást tükrözo lelki és szellemi folyamatait kutatja és használja.

Kevesen gondolnák, hogy a híres "kanálhajlítóknak" van közük az alkímiához, pedig van. A híresen ismeretlen alkimisták titokban kotyvasztották az aranycsináláshoz szükséges vörös oroszlán nevu szert, pedig a lényeg a plazma állapot eléréséhez szükséges több ezer fokos kemencetuzben és a koncentrált teremtoeroben rejlik.

Az alkimista a saját szellemi, lelki, és testi harmóniájá nak megteremtéséért dolgozott, és azért hogy a kutatásai gyümölcsét át tudja adni valakinek aki arra érdemes, nem pedig az aranycsinálás és a hatalomvágy hajtotta. A mai kor megszállott tudósai is alkimisták, ha hosszútávon gondolkodva nem az eredményeket hajszolják, hanem a maguk jobbításán keresztül akarnak a világon is segíteni.

A hermetikus útjáró ember számára a mai világban nincs már szükség kemencére és egyéb szerkezetekre a világtól elvonultan végzett munkához, hiszen manapság a világban szabadon tükrözheti egymást az összes emberi tulajdonság, és szerencsére nem kell már annyira félni a tudás ellen fellépo vak indulatoktól sem, mint annak idején.