Hermetika
HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ személyéhez
fuzodik ez a teológiai és okkult filozófiai rendszer, ami alapvetoen
meghatározta a nyugati kultúrát, foleg Klaudiosz Ptolemaiosz óta
(i.sz.100-178).
Mivel az átlagos képzettségu emberekben a tudásszomj szinte csak a félelem és a hatalomvágy
által voltak inspirálva, a babonás hiedelmek nép-
szerubbé váltak a hermetikus tudósok (Mágusok)
kapcsán, mint a tudás maga.
A primitív és szinte csak babonától inspirált szemlélet alakította ki a középkori varázslókról,
mágusokról és alchimistákról alkotott hamis képet.
Valójában ezek a tudósok azért nevezhetoek hermetikus tudósnak, mert a világtól kénytelenek
voltak "hermetikusan" elzárni a tudást, és a saját
képzésüket a Kabbala, Asztrológia, Mágia, és
Alkímia eszköztárával végezni.
Az akkori általános világnézet szerint a tudás bunös dolog,
és ez azért alakult ki,mivel a tudást azonosították a zsar
noki hatalommal. Az egyszeru nép nem tudott volna a
tudással mit kezdeni, a "leegyszerusített" tudáshoz pedig
a hivatalos és központosított egyházszervezeten keresztül
hozzájuthatott bárki.
Hermész volt az a személy, aki a test, lélek, szellem
hármas harmóniában történo fejlesztésének gyakorlatát örökítette az akkori kor muvelt elitjére, de az átlagember
csak a babona és félelem szurojén keresztül merte figyelni, az elméjének nagyon
idegen tudást.
Csak a felvilágosodás korára érett meg a helyzet arra, hogy a spiritualitás közüggyé
forrja ki magát, de a korábban már rutinosan beérett babona és félelmi rendszerek
elködösítették a tudás útját, és ez által a MISZTIKA ködébe burkolva tört elore az
osi tudomány.
Manapság is a ködösség jellemzi mind az általános, mind pedig a tudományos
nézeteket a középkori bölcselet és tudomány iránt, mert a globális teokratikus
egyszóval hermetikus nézet kivenné a tudomány mai fejlodésének vitorlájából a
szelet.
A hermetikus hagyományok egymás nélkül érvénytelenek abban az értelemben,
hogy mindegyik folyamatában utal a többi tartalmára. Igazi mélységében egyik
sem értheto meg a többi három nélkül. Kezd kialakulni a modern tudományok
ágai között is egy a hermetikushoz hasonlító együttmuködés, mely a mai tudományt
egyre közelíti a valós igazsághoz.
A relativitáselmélet volt az elso lényegi lépés azon az úton, mi szerint a modern
tudomány már nem nagyravágyó utódja, hanem inkább édes gyermeke a hermetikának.
Ideje a régmúlt bölcseleti iskoláit már nem csak a nagyképuség ködfalán keresztül
szemlélni és felfedezhetové válik benne az-az érték, ami miatt a mai napig fenn
tudott maradni.
A fejlodés nem áll le, és a mai tudomány is egyre közelít a hermetikus világnézeti
igazságai felé, mert az igazság az örök, csak az adott kor szóhasználata, ami más.
A világnézet minél áttekintobb, annál jobb, mert kevesebb meglepetés érheti "kívülrol".